Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Januári törések

2010.01.07

Miért is történik annyi baleset az újév kezdetén?

Születésünktől kondicionál minket a világ az idő fontosságára, és első közösségbe kerülésünkkel rögzül a lineáris időszál hatalma és egyeduralma az életünkben. A világ folyton tükrözi, hogy ez az Idő személyes, és alakítható, de a szenvedés, változtathatatlan sorstörvények perspektívájából a tükrözés értelmét ellentétesen értjük. Illúzió az illúzióban.

A valóságban egyetlen idő van: a MOST.

Ezzel az írással ezt igazán megélhettem, hiszen tegnap ilyentájt akartam megírni, de elhalasztottam, gondolván nem kell ez a téma, tucatárú. Főként a törésekről szerettem volna írni, de nem tettem. Tegnap dél körül megcsörgetett a nagylányom igazgatója, hogy korcsolyázás közben gyermekem darabokra törte a bokáját...

Megfigyeltem fiatalkoromtól, hogy januárban mennyi sérülést okoz magának (!) az ember, és azt is észrevettem, hogy egyik évben a lábak, másikban inkább a kezek törnek. Akkor még nem értettem, hogy miért, csak fokozottan figyeltem magamra évkezdetekkor. Mostanra tudom, hogy minden évnek van egy hulláma az emberek életfeladata szempontjából, amely egyszer a szervezés, cselekedetek, megvalósítás, érzelmek, gondoskodás (kéz), máskor pedig a tervezés, új utak, álmok, elindítás, változtatások, anyagiak, test, megélés (láb) terén "vár el" megfelelő hozzáállást.

 

Kép

 

Mivel mindenkinek egyéni bioritmusa van a foganás pillanatától ráható bolygó-(teremtés-minőség) erők árnyalatai szerint, így látszólag különböző célokra bomlik szét annak a "pár" bolygónak a hatása. De ez csak fénytörés. Mindenkinek ugyanaz a feladata: tanulni, tapasztalni, szeretni, befogadni, elengedni, eggyé válni...

 

Kép

 

Mégis, ha valamennyire itt akarunk lenni, figyelembe kell vennünk a bolygónkra, ezáltal a testünkre ható folyamatok áramlását, tehát a Világegyetem, a Föld, a Természet ciklusait. Ezek mellé beépítjük a közösség által felállított mérték-normákat. Az előbbieket a saját energiahullámzásunk aktuális pontján kapcsoljuk rezgésmintáinkba. Ha olyan mesterséges folyamatokat próbálunk önmagunkhoz rendelni, ami disszonáns (nem egyezik pillanatnyi rezgésünkkel), akkor testünk, az életfeladatunkhoz kapott eszköz, jelezni kezd. Először álmok, érzések szintjén, majd, ha ezeket nem akarjuk figyelembe venni, akkor betegségek, végül külső hatások; balesetek, sérülések útján.

Mivel lineáris időnkben csak úgy tudunk gazdálkodni erőforrásainkkal, ha bizonyos távokra osztjuk be azokat, ezért kiemelkedő jelentősége lesz a napok, hónapok, évszakok, évek kezdetének és végének, valamint a születésnapoknak, és a nagyobb társadalmi események (születés, családalapítás, otthonépítés, halál, stb...) időszakának.

Ezt elődeink tudták, és a mára babonának, pogány, primitív szokásnak gondolt analógiás cselekedeteknek (valójában ösztönösen használt erőáramoltatás, tehát mágia), évköri ünnepeknek, életrendnek ez volt az alapja. Az ember felismerte az Isten teremtette világban, a Rendben, az ő személyes RENDeltetését.

 

Kép

 

Figyeljük, hát mi is magunkat, a jeleket, az összefüggéseket. Nincs olyan dolog a világon, amely ne hagyna jelet, és ha megismerjük, elfogadjuk ezt az egyetemes törvényt, akkor szép és boldog jövőt tehetünk jelenné; jósokká, javasokká válhatunk mások szemében, de csak addig, amíg ők is meg nem értik, hogy milyen egyszerűen tökéletes Isten világa!

 

Áldás-OM

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.