Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naptámadatra első rész

2010.04.05

Naptámadatra 1.rész

Az idei tavaszünnep megélései nagyon erőteljesek és egyértelműek voltak számomra. Nagypénteken egy barátom megkért, hogy vigyázzak a gyermekeire, amit szívesen elvállaltam, de az estig szóló vigyázást átvette a feleségem, mert én Csabikámmal Pestre utaztam a szüleimhez. Mindig öröm tölt el, amikor figyelmemet nem kell megosztanom négyfelé, hanem csak egyik gyermekemnek szentelhetem. Ez az erő, amelyet ilyenkor kapok rögvest megnyilvánult, mert a vonat időben jött, gyorsan haladtunk, a buszra egy percet sem kellett várni; minden áramlott, egyértelmű jelzéseként annak, hogy jótetteim vannak jelenleg túlsúlyban, legalábbis a család és haladás, utazás területén.

Kép

Este találkoztam ritkán látott ős-barátaim egyikével, aki felvetette, hogy elugorhatnánk a Várba. Újabb jótett-jel, hiszen délelőtt arra gondoltam, milyen jó is lenne, ha majd’ fél év után elmehetnék a Várba. Nagyon kellemesen telt a nagypéntek este, és meglepett, hogy egy természetes áramlaton sodortatva magamat, ezen a számomra is elsődlegesen kiemelkedő napon alkoholos itallal éltem, és pontosan két hónap után rágyújtottam. Még nem értettem teljesen, hogy miért, de éreztem, hogy nemsokára választ kapok…

Hajnalban indultam tovább Pénzesgyőrbe, hogy rendbe tegyem a házunkat és a barátaimmal találkozva, kiránduljak. Időben jött minden, kellemes napnak néztem elébe. Hosszú idő óta először volt, hogy elővételben tudtam jegyet venni, mert annyival előtte érkeztem. Így kikerültem a hazánkban oly jellegzetes, közép-európai „nyugdíjas-én voltam itt előbb”-szertartást a felszállásnál. Sőt! A kedvenc buszvezetőm volt. Amolyan mindenkit ismerek, megértek, és igyekszem kellemesen tölteni a közös időt-típusú ember. Segítőkész és intelligens. Ha lehetne „Év buszvezetője” címre pályázni, rá szavaznék. Már tudtam, hogy a kirándulóhely közelében megállás el is van intézve. Így is lett:)

A mellettem ülő sráccal is jót beszélgettem, jó könyvem volt (Titkos tanítások a magyar népmesékben), és sikerült találnom a mobilom rádióján egy B.Tóth-adást, ahol a ’90-es évek mixei szóltak. Tehát egyszerre volt napsütés és szórakozás, kellemes útitárs és új ismertség, valamint a legmélyebb bölcsességben való elmélyülés. 100 pont.

Zircen szálltak fel a barantás barátaim (Dóri és Marci… jó harcosok és szerelmesek:). Onnantól hülyülés extrán, és persze a vezetőnk a legjobb helyen tett le a kiránduláshoz, így nem kellett autóutas gyaloglással töltenünk fél órát.

A nagy örömtől kicsit el is tévedtem, de csak kétszer:) Mindig ez van, ha szent helyre viszek valakit. Ugyanis az Oltár-kő szurdokba mentünk, többek közt medvehagymát szedni. Az eltévedéshez hozzá kell tennem, hogy nagyon szép őzikét vertünk fel árkon-bokron menetünk közben. Meg aztán jobb az elején túl lenni az eltévedésen, amikor még friss az ember…

Szóval, amikor megleltük a patakot, már értettem, hogy miért nem találtam meg fül után; nagyon alacsony volt a vízállása.

Azért Marci utcai cipője ellenére aránylag szárazon (Dóri toccsant bele:) végigjutottunk a szurdokon, és a túlsó végén lepihentünk egy, kb. 25-30 méteres kidőlt fa törzsén.

Innentől hülyülés, a belső gyermek kiengedése a palackból. Marci ösztönösen megérezte, hogy az egyik ősi, nagyszombati szertartást használta játékként, nevezetesen a vizek megtisztítását. Mivel éppen takonykórból volt gyógyulóban, ezért tökéletes homeopatikus mágiát alkalmazva elkezdte a patakcsendesítést, azaz eltakarította az áramlás útjából a leveleket, ágakat, köveket. Beszálltunk mi is, és jó órán át, élveztük hóddá válásunkat.

Eztán vissza a szurdok felső végébe, ahol hatalmasra nőtt medvehagyma-mező közepén kezdtem gyűjteni ezt a csodanövényt. Élmény volt, ahogy Dóri legelt, Marci kamerájának örömére:)

Kép

Hazafelé bandukolás, édes otthon, és sok kerti munka.

 

Folyt.köv.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.