Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Színes és szürke

2010.05.10

Színes és szürke

 

Kép

 

"...Szabad vagyok- mondta a majom a rácsnak.

Én nem,- mondta a rács- mert engem majmok köré zártak..."

Az elmúlt Születés heti előadásomon felhívtam a figyelmet arra, hogy mai társadalmunk gyermeknevelése miként hat ki a későbbi látásmódra, életcél keresésre. Most erről szeretnék írni:

Ma az a menő és gondoskodó szülő, aki gyermekének biztosítja a legújabb, EU-szabvány gügyögőket, mászókákat, csörgőket és zenélőket, persze mindezeket a leginkább természetellenes színárnyalatokban, valamint olyan elnagyolt formákban, amelyekre, ha élők lennének, a mutáns jelzőt aggatnánk, már ha egyátalán életképesek lennének. Persze mindezt kilúgozott, vírus-, és baktériummentes környezetben.

A régibb társadalmakban ennek ellentéte figyelhető meg, hiszen a kisgyermekek aprólékosan faragott bölcsőkben aludtak, a természettel kapcsolódtak, és világmegismerésük természetes anyagokból készült jelkép-tárgyakkal kezdődött, amelyek semleges illatúak, színűek voltak: csuhébaba, falovacska, magvak...

Társadalmunknak világ-szinten legelterjedtebb rendellenessége a depresszió, létuntság, céltalanság. Ezen ne is csodálkozzunk a fentiek fényében, hiszen ahogy növekednek a gyermekek, egyre fakóbbá válik környezetük ahhoz az összérzékszervi túladagolás-élményhez képest, amelyet megérkezésük óta kaptak. Mire elérik a felnőttkort alkalmassá kell válniuk az uniformizált aszfalt-létezésre. Különbségek szinte csak a kevés-kevesebb-legkevesebb arányaiban vannak. Mondhatni, könnyebb annak, akinek a szülei szürkék és unalmasak voltak, mert nem olyan nagy a különbség. Sőt egyenesen otthonosan és biztonságban érzik magukat urbánus majomketrecükben.

Miként lehet ezen változtatni?

Engedd meg gyermekednek, hogy érezze a növekedést! Legyenek olyan játékai, amelyek valóságos méretűek, illetve legyen lehetősége eredeti méretében látni a tárgyakat, élőlényeket. Ha mindig minden az ő méreteihez van igazítva, akkor egyfelől elvárja, hogy a világ hozzá alkalmazkodjon, másrészről nem támad belső igénye a növekedésre.

Adj neki lehetőséget, hogy az élő természetet teljes pompájában lássa, és törekedj arra, hogy  kialakuljon benne az egyensúly igénye a túlzóval, csököttel szemben. Láttasd meg vele, hogy a rendezettség áthatja a világegyetemet kicsitől a legnagyobbig.

Engedd meg neki, hogy keresse a korlátait, és hogy elfogadja azokat. Amit elfogad az ember, csak azon tud túllépni. Minden más csak menekülés.

Legyél következetes! Sohasem az okozatok szintjén világíts rá a kapcsolatokra. Igyekezz OK-ossá tenni; olyanná, aki az okokat keresi, és nem elégszik meg a saját kényelmi zónájának biztonságos kitöltésével. Minden ember, kortól függetlenül, minden pillanatban választhat az öröm és a fájdalom tapasztalása között, de a tapasztalástól nem menekülhet!

Azt hiszem, egyelőre ennyi elég is, hogy az első lépéseket a világ megismerése felé megtedd a gyermekeddel együtt:)

Áldás-OM a felismeréseidre!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.