Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy versem a szerelmemnek

2007.12.23

A múlandóság örökléte

 

Éber fénnyel kelek beléd, én földi testem.

Te szemeddel látom újra, akit nagyon megszerettem.

Nevét a te száddal suttogom hajnali csendben.

Őrzöm minden mosolyát mélyen bent, a te szívedben.

 

Keze téged érint, boldog mégis én leszek.

Csókja minket összeköt; tested és lelkemet.

S halálod óráján könnyé váltom szerelmemet

Mikor föléd hajolva füledbe súgja: „Kincsem, szerettelek.”

 

2007.08.12.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.