Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MESEELEMZÉS

2008.03.21

A táltos kecske

Egyszer volt, hol nem volt, ez utal arra, hogy tanmese, amelynek nem a történetisége, hanem a mondanivalója fontos, valamint így védték magukat a mesélők a korai inkvizíció okán. Az egy-szer kifejezés is az ősiség tanítását tükrözi, miszerint a mesélés egy szer, pontosabban, az Egy Istennek/-ről szóló szertartás. nem is erőst messze, csak Galambfalván, a galamb, mint lélekjelkép, mutatja, hogy ez a szellemvilágból/-ról adott ismeret. volt egy dali dali/deli: a dél a ragyogást jelenti, azaz olyan lélek jelzője, aki tiszt tudatossággal bír (táltos) pásztorlegény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az ég világon, csak egy botja nemisége/férfiassága s egy huncut táltos kecskéje a kecske a kínai/hun rendszerben a kreativitás, intelligencia, könnyedség, közlékenység hordozója; szabad lény. Emellett a kabarok szent állata. A nyugati csillagismeretben a Bak jegyhez kapcsolódik, a vezetés, egyéniség, kitartás erőit képviseli. Megerősítés a gazdája erős nemiségét illetően. A tudat ficánkolását is jelentheti.

 De tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, amit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt újabb megerősítés! a juhseregtől, nem lehetett semmiképpen becsületre szoktatni. Egyszer, mikor már erősen kijött a béketűrésből a szegény legény, fogja a botját, s amúgy istenesen ódalba hajítja a kecskét. Már zavarta a saját rakoncátlan nemisége, ezért a tudatát (én-tudatát) megzabolázta. Nagyot nyekken a kecske, de azzal csak továbbugrándozott, azonban annak nem sokat árthatott, hiszen önmaga teremtette ilyenné, életfeladatához nélkülözhetetlen volt ez a szabadság (amit ő szabadosságként élt meg, nem tudva még mit kezdeni vele) a bot pedig - láss csudát! - eltűnik a föld színéről. Ám ahogy a figyelmét egy pillanatra a tudatára irányította, a nemi erői máris isteni adottságokkal ruházták fel, kioldva az anyagi vágyak kényszerét.

Odafutott a legény, keresi a botját, hát akkora lik van a teremtő erejével kaput nyitott (női minőség) ott, hogy egy ember éppen jól befért ott. Születés/ lélekutazás élmény. Gondolja magában a legény, hogy ő bizony nem hagyja ottveszni a botját, ha addig él is, mert egyebe sem maradt az apjáról, az isten nyugtassa meg. Felismeri, hogy micsoda erő rejtezik a férfierejében, amelyet Istentől valónak, tehát tisztának él meg, és elindul, hogy életfeladatát kiteljesítse (az akármerre vinne is). Rikkant egyet: szervusz, világ! s azzal csak hupp! eltűnt, mintha sohasem is lett volna ezen az árnyékvilágon. A szellemvilágba tér meg, később látjuk, hogy azon belül még a karmikus világban marad. A mese végénél látjuk, hogy a lik nem a földön, hanem az égben támadt. Hét nap s hét éjjel mind ment lefelé a legény, s csak akkor ért igazi földet a lába. A legfelső világba utazik hét erőközpontján át vezet útja. A lefelé itt arra utalhat, hogy ez a tudatalattin át történő utazás.

Hát édes jó Istenem, milyen országba került szegény feje! A réteken csupa aranyfű termett, a vizekben aranyhalak úszkáltak, s az erdőkben olyan ragyogó, fényes palotára talál, hogy szinte megvakult a nagy fényességtől. Csak a kapuján három a hármasság isteni szentháromságra utal (illetve: Test, Lélek, Szellem hármassága) gyémántalma az alma a tiszta nőiség jele, emellett az egész világ egyik alapvető geometriai alakzata (lásd tórusz, vagy a Föld elektromágneses mezeje).  világított gyertya helyett, hát még a palotában! Gondolja a legény: "Egy életem, egy halálom, bémegyek, hadd lássam, miféle népek laknak ott." Oda bizony bé is mehetett, mert ott csupa tündérkisasszonyok voltak, egyik szebb a másnál. Bezzeg volt keze fogója! Mindjárt körbevette az a sok szép leány, megfogták, s úgy megtáncoltatták, hogy a lelkit is szinte kirázták. Ez talán egy ok-okozati elem a történetben, hiszen most a zabolátlan férfierejéért megkapja tükörként az elementáris, irányíthatatlan női energiát. Ez a csillagmítoszban a Tündérek fordulójára utal a Tejúton.

Könyörgött szegény feje, hogy eresszék szabadon, ő a botját keresi, de bizony a leányok nem eresztették el, míg az óra éjfélt nem ütött. Újabb utalás, hogy idő még létezik, tehát karmikus világ. A váltás éj és nap közt mutatja, hogy ez egy beavatás is volt, amely felkészítette a tudatos (nappali tudatú, illetve tudatfeletti) megélésre.

Ekkor azt mondá az egyik tündérkisasszony:

- Hallod-e, te szegény legény, most már mehetsz, de arra ne is gondolj, hogy többet ez életben megtaláld a botodat.Ne élj a “saját” nemiségeddel, mert az már nem segítség, hanem akadály. Ami egyszer ide jő a ti országotokból, az többet vissza nem kerül. Hanem adunk neked egy aranyvesszőt, Tantrikus beavatás. Erősen emlékeztet a tibeti Buddha-tan tanvédő istenségeinek kettős alakjára (ijesztő/büntető és áldó/békés) jól gondját viseljed, úgy veszed hasznát.!!!Ez nem ajándék, hanem felelősség. Segíti az útján, de nem helyette van, illetve nem oldja meg magától, csakis a gazdája helyes irányításával. Hát tudd meg, hogy ennek a vesszőnek olyan csoda ereje van, hogy ha elevenre ütsz, mindjárt szörnyet hal, újabb hasonlóság a tanvédőkkel. A tibetiek (fekete-hunok) meséi erőst emlékeztetnek a magyar népmesékre. Ez a tárgy valószínűleg az elengedést segíti, illetve felerősíti a karmikus visszahatásokat. Mandzsusrí bódhiszattva kardja pontosan ilyen; bölcsesség erejével szabadító. a nem eleven test úgy összezsugorodik az ütésétől, hogy a zsebedben is elviheted. A gondok és akadályok elviselhetővé és felülről láthatóvá, azaz megérthetővé és megoldhatóvá válnak a hatására.

Megköszöni a legény a szép ajándékot, gondolta, mindegy már, ha nem is találja meg a botot, többet ér az aranyvessző annál. Azzal nyakába a nyak gyakran visszatér fordulópontként, ami az akaratra/makacsságra (Bak minőség) mutat rá, illetve a szellem (Iz=halhatatlan lélek) és lélek (Szusz=múlandó, avagy vándor-lélek), az érzelmek és a gondolatok közötti híd vette a föld alatti országot, s addig ment, addig ment, hogy elért egy rézvárhoz. A réz vénuszi minőség (szerintem a szűziséghez kapcsolódik a női szentháromságban) Hát annak egyik ablakából egy szép leány hajol ki.

Köszön neki:

- Adjon Isten jó napot, éfi ez lehet elírás, de jelentheti azt is: éj gyermeke leány!

- Adjon Isten neked is, szegény legény, hát te hol jársz itt, ahol még a madár lélekjelkép (a három út jelentése, ahogy egy táltos lény repül/révül: mint a szél- földi világ, mint a madár- asztrálvilág, mint a gondolat- felső-/szellemvilág) se jár?

- Én bizony - feleli a legény -, jöttem, ahogy jöttem ebbe az országba, de hogy kerültél ide te: Azt mondd meg nekem!

- Hej, könnyű volt nekem, te szegény legény, mert engem a hétfejű sárkány ösztön-én hozott ide.

Szóból szó lesz, addig is addig, hogy a legény csak bészökött az ablakon, (az ablak a világosságot engedi be) s megegyeztek, hogy megszöknek, míg a hétfejű sárkány vadászni jár.

De egyszer csak nagyot csendül a rézvár, s hát jő a hétfejű sárkány. Hét singre szakadt előre a láng a szájából. Megijed a leány, s hirtelen bebújtatja a legényt az ágy alá. A tudatalattiba rejti (ágy= álom, pihenés, az öszön-én felszabadulásának helye) Bejő a sárkány nagy zakatolással, derendóciával, nagyokat szippogat az orrával, s kérdi a leányt:

- Ki van itt, hé? Miféle emberszagot érzek? ez nem orral való szaglás, hanem az energiaminőség-érzékelése

Eleget a leány, esküdözik égre-földre, hogy itt senki lélek nincsen, de a hétfejű sárkány mindent összevissza hányt, s a legényt megtalálta az ágy alatt.

No, ez most bizonyosan szörnyű halálnak halálával hal meg, szegény feje! De bezzeg nem ijedt meg a legény. Eszibe jut, hogy van neki egy aranyvesszeje, suhint egyet azzal a hétfejű sárkányra, s ez úgy hanyatt vágta magát, hogy a föld is megdöndült belé. Abba a helyben szörnyű halált halt. Az ösztön-ént legyőzi a tudatosan uralt nemi energia által. Emellett a homlokcsakrához tartozó hatalommal való élést jelenti. Ennek helyes használatán múlik a megvilágosodás.

- No, most mehetünk - mondá a legény -, ez ugyan fel nem ébred többet az álmából.

Kimentek a várból, s hát láss csudát! A rézvárból egy kicsi rézalma  lett, pedig csak megsuhintá a legény az aranyvesszővel. A királylány méhének termékenyítő kézségét adta vissza.

Szépen a zsebébe tette, s továbbmentek.

Amint mendegéltek, egy ezüstvárhoz (az ezüst Hold-minőség, anya a szentháromból.) értek. Hát ennek az ablakából még szebb leány nézett ki. Szóba elegyednek vele, s megtudják, hogy ezt meg a tizennégy fejű sárkány rabolta el.

- Hiszen majd adok én annak! - erősködött a legény.

Bementek a várba, s mikor a tizennégy fejű sárkány hazajött, a legény meg sem várta sem jó, sem rossz szavát, megkollintotta az aranyvesszővel, s a sárkány egyszeriben felfordult. Az ezüstvárból is, csak rásuhintott a legény, s egy kicsi ezüstalma kerekedett. A legény ezt is eltette szép gondosan. Most már hárman folytatták útjukat.

Mentek, mendegéltek, hegyen-völgyön által, s egyszer csak egy aranyvárhoz (az arany Nap-minőség, tisztaság, és banya a szentháromból, azaz a tudós aranyasszony, Napba öltözött asszony, a női bölcsesség) értek. Volt, amilyen volt az a kettő, de az aranyvárból nézett ki gyönyörű szép leány!

Felszól a legény, hogy tartson velük, ha jobban szereti odafönn a másvilágban!

- Hej, hogyne szeretném - sóhajtozott a leány -, elmennék én szívesen, de huszonegy fejű sárkány megöl, ha innét elmozdulok!

- Csak gyere ki, ne félj - biztatá a legény -, majd eligazítom én a dolgát a huszonegy fejű sárkánynak! Kettőt már megöltem, ő lesz a harmadik.

Még jóformán nem is végezheté a beszédjét, nagyot csendül-bondul az aranyvár, s hát jő a sárkány, hogy a szájából hetvenhét singnyire szakadt a veres láng. Megérkezik a várhoz, nagyot dobban egyet, s kérdi:

- Hát ti mit kerestek itt, emberizinkek?

- Mi bizony téged - felel a legény, s azzal úgy meglegyintette az aranyvesszővel, hogy mind a huszonegy feje leszakadt a testiről. (itt előrevetül egy újabb karmikus adósság, amely a liknál térül meg, ugyanis a fiú “úgy” suhint, hogy a sárkány minden feje leszakad. Értelme még a növekvő fejek száma, amely a megosztott tudatosságra utalna, de többszintű tudatosságról szól, hiszen a sárkány mindig csak egyet kérdez egyszerre mindegyik fejével. A fiú segíti a megosztottságból feljebb emelkedni a sárkányt. Ez megjelenik Ráma királyfi történetében, amikor úgy váltja meg karmikus játszmáiból a démont, hogy megöli. Emellett a 3x7 jelentheti a testben futó három fő energiacsatornát /ida= női, pingala= férfi, szusumna= egység, központi csatorna/)

Hej, megörült a leány, örömiben kiugrott az ablakon, éppen a legénynek a nyakába. újra a nyak Hálálkodott, hogy csak érjenek ki a másvilágra, soha meg nem felejtkezik róla. A legény pedig megsuhintotta az aranyvárat, abból meg lett egy szép kicsi aranyalma, s azt is eltette.

Elindult most a legény negyedmagával, s addig meg sem állapodtak, míg annak a liknak szájához nem értek, amelyik éppen az igazi világba vezetett. Megérkeztek a likhoz, indulnának is fölfelé, de hogy?

Hej, aki árgyélusa van – rikkant egyet a legény -, ide eljöttünk, de hogy vergelődünk fel, még agma sem tudom!

Búcsálódott a legény, vakarta a fejét, gondolt ide, gondolt oda, de semmiképpen nem tudott valami okosat kieszelni. Mármost mit csináljanak? Vissza is fordulhatnak. Soha meg nem látják a hazájokat, míg a világ s még két nap. Szepegtek a leányok is, hogy már mi lesz velük. Inkább maradtak volna ott azokban a szép várakban, még ha a sárkánnyal is kell élniök.

Hát egyszer csak, amint így búcsálódnak, valami kecskemekegést hallanak. Megszólal a legény:

- Az Isten istenemre ne legyen, ha ez nem az én táltos kecském mekegése. Az a’, Isten, Krisztus úgy segéljen! No, ne féljetek, leányok, nem maradunk itt!

Lehajlik szegény a lik szájához, a száját fölfelé tartja, s nagyot rikkant:

- Cege, te, hé! Hé, cege, hé!

- Mekeke! – felelt vissza a kecske.

- Te vagy, édes kecském? Szaladj, kerítsd össze, ami kötél van a faluba’, kösd össze azokat, azután kösd a farkadra, ereszd le a likon, s húzz fel minket innét!

- Mekeke! Hányan vagytok? – kérdé a táltos kecske.

- Csak négyen! – kiáltá a legény.

- Hát aztán versz-e még többet? – kérdé a kecske. Rájöttél-e, hogy egyek vagyunk?

- Nem, édes kecském, csak keríts sok kötelet!

Elfut a kecske, összekeríti, amennyi kötél csak volt a faluban, azokat összekötözte, aztán jól a farkára bogozta, s leeresztette a likon. Itt leeresztés van, de a másvilág tükörvilág, így minden fordítva van odalent.

Hanem, hogy szavamat össze ne keverjem, amíg a kecske odajárt kötélért, a leányok közrefogták a legényt mindenféle mézesmázos beszédekkel, s elcsalták tőle mind a három almát, de még az aranyvesszőt is. Ez egy tantrikus-szexuális aktus, amely a termékenyítésről szól. De megfosztják a fiút a segítőjétől (ez a kecskeverés karmája). Ajánlott irodalom: Elizabeth Haich- Beavatás I-II.

Úgy egyeztek meg azután, hogy először felhúzatják a rézvárbeli leányt, másodszor az ezüstvárbelit, harmadszor az aranyvárbelit s legutoljára a legényt magát. Hej, nagyokat nyekegett szegény kecske, hogy ugyancsak lehallatszék minden nyekkenése, míg a három leányt felhúzta. Mivel a kecske a legénynél nem nyögött, így ez a “teherbe ejtett” lányokra utal, vagy pedig ez a figyelmeztetés, amiből a legény értett. Ezeknek még súlya van, tehát nem tiszták. De bezzeg ezeknek sem kiellett egyéb, csak fenn legyenek, mindjárt összesúgtak-búgtak, hogy a legényt nem húzatják fel egészen, hanem mikor a kecske féligre felhúzta, elvágják a kötelet, ők pedig továbbállítanak az almákkal meg a vesszővel.

Úgy tettek, ahogy megbeszélték. De a szegény legény nem volt olyan erősen feje lágyára esett, mint ők gondolták. Gondolta magában, hogy próbára teszi azokat a fejérnépeket, vajon nem akarnak-e vele valami huncutságot. Felkötött a kötélre egy jó nagy követ, s azt is kezdte húzni a táltos kecske, de még felire sem húzhatá fel, azok az istentelen fejérnépek elnyisszentették a kötelet, s a kő visszasuppant.

Hej, édes Jézusom! Elbúsulta magát a szegény legény, s erőst meg volt keseredve, hogy őt így el tudták bolondítani azok a leányok. Kiabált fel a likon torkaszakadtából, szólongatá a táltos kecskét, de bizony az nem mekegett vissza, mert azok a gonosz leányok magukkal vitték. Elvitték azt a lélekrészét, amely nélkül nem élhet a földi világban. Ez a jógiknál is, mágusoknál is fontos, hogy miközben magasabb világokban utaznak, testük védett körülmények közt legyen. Ez mutatja, hogy a fiú öröklött táltos-képességekkel volt megáldva, hozott anyagból dolgozott.

No, most már mehet, amerre a szeme lát, csak ki nem a hazájába. Hova tekeredjék, merre facsarodjék? Gondolja magában, ő bizony egyet sem ereszti búnak árva fejét, ha már itt kell élnie, hát vígan éli világát. Elmegy a tündérkisasszonyok palotájáig. Éppen jó estére ért oda, s hát a tündérkisasszonyok úgy táncolnak, hogy felfordítják a palotát.

Hajjahaj! De bezzeg lett keletje a szegény legénynek. Mindjárt a nyakába ugrándoztak, tették-vették egymás kezéből, s úgy megforgatták, hogy a lelkit is szinte kirázták. Visszatért avatójához, tanítójához tanácsokért, aki szétszedette, hogy kitisztuljon.

Mikor aztán egy kicsit beléhagyták a nagy táncot, azt kérdi a legszebb tündérkisasszony:

- Hát, te szegény legény, ugyan bizony hogy kerekedtél ide vissza?

Elbeszéli a legény nagy szomorún, hogy járt, mint járt azzal a három leánnyal.

- Egyet se búsulj azon, te szegény legény! - vigasztalá a tündérkisasszony. - Nesze, adok neked most egy gyémántvesszőt. Ez egy magasabbszintű beavatás, amelyet az aranyvessző helyes használatáért kapott. Azok a leányok bizonyosan újra várat csináltak azokból az almákból, de te csak suhintsd meg ezzel a gyémántvesszővel mind a három várat, s megint három alma lesz azokból. A három almát megint suhintsd meg egyszer-egyszer, s a háromból lesz egy gyémántvár. A szenthárom női erejét egyesítő beavatást kap, amely tiszta testet épít köré.

Azt mondja a legény:

- Köszönöm a drága ajándékot, szépséges tündérkisasszony, de mit csináljak vele, ha nem tudok kivergődni a hazámba?

- Azzal se évelődj - mondá a tündérkisasszony -, csak most siess el innét, mert mindjárt tizenkettőt üt az óra. Majd csak eligazodol ezzel, vagy így, vagy úgy. Helyesen tanítja avatója, hiszen nem old meg helyette problémákat, hanem újra csak felkészíti a helyes megélésükre.

Elbúcsúzik a legény nagy hálálkodással, s továbbmegy. Amint menne, mendegélne, talál egy nagy fát, de ez akkora volt, hogy a legfelső ága éppen az égig ért. Ezen ágon volt egy sasfészek, abban hat sasfióka. A hat-al-OM, a 6 alsó erőcsokor, melynek ura/szülője/eredője a hetedik (korona) Hát lelkem, Istenem, egy rengeteg nagy kígyó csak tekergőzik fel a fán, s egyenest a fészeknek tart. No, ez a falánk állat most bizonyosan mind felfalja azokat a sasfiókákat. Itt megjelenik az Ikrek Sas/Skorpió-tengely, amely élet és halál beavatásról szól. A fa az életfa/világfa. Érdekes, hogy az Ég tetejéig ér, de nem lehet rajta átjutni a földi világba. Régi mondáinkban, rokonnépeink hagyományában az életfa mentén lefelé teremtés megy végbe, tehát az életfa gyökere a legfelső világban van (Visnu köldökéből sarjadó élet).

"De már azt nem hagyom!" - mondá a legény magában. Azzal - uzsgyi neki! - csak beléfogódzik a legalsó ágba, hirtelen felmászik a fára, elé a gyémántvesszőt, s olyant suhint a kígyóra, hogy az csak lefordult a fáról. A nemi erők tisztátalanul indultak föl a középső erőcsatornán, ám a fiú már kordában tudja tartani a Ká-t, Kundalini kígyóját.

Hej, hálálkodtak a sasfiókák, hogy így s hogy úgy lesz, csak az anyjuk hazajöjjön. Egyszerre csak nagy fekete felleg újabb védelmező aspektus. Aki alacsonyabb rezgésszintről tekint a felsőbb rétekre, az gyakran megijed az ott megnyilvánuló erőtől. Feketének látja a tudatszintje miatt, de az valójában fényen túli fény! kerekedik erő-örvény, ami igazolja, hogy ez a korona-csakra a fészek fölé, s hát ez éppen öreg sas maga, mindenféle eleséggel jól megrakodva. Meglátja a legényt a fészek mellett, s nagy mérgesen feléje legyint egy szál tollával.

- Hát te mit keresel itt?! Most mindjárt halálfia vagy!

Aj, sírnak csipognak a fiókák, hogy ne bántsa azt a jó embert, mert az életüket mentette meg. Hogy uralja a testét, egyben azt is jelenti, hogy tudatosan kommunikál vele, amely felismerve, hogy életfeladatát cselekszi, segíti őt ebben.

Azt mondja az öreg sas:

- No, te legény, azt hallom, hogy megmentetted a fiaim életét, mivel szolgáljam?

- Hej - sóhajtott a legény -, nagy lenne az én kérésem még neked is!

- Talán bizony ki szeretnél jutni ebből a mi hazánkból? Tudatosság teljessége.

- Ejnye, de eltaláltad, te öreg sas! - álmélkodott a legény.

- No, ha csak az a baj, az még nem sok. Vittem fel én oda már nagyobb urat is. Itt érdekesen jelenik meg a nagyság, mint súly. Tehát aki hatalommal rendelkezik, gyakorlott mester, az is igénybe veszi testtudatosságát.

Azzal nagy hirtelen fevetett a hátára egy nagy átalvető elemózsiát, a legényt ráültette, s meghagyta neki, hogy ha enni kér, csak essen neki mindig egy-egy jó falást az átalvetőből.

Felül a legény a sas hátára, s ez repül is, de úgy, hogy amerre szárnyalt, rettentő nagy fergeteg támadt utána. Csak repült, repült a sas felfelé a likon, s mindegyre kért egy-egy falást az átalvetőből ( az átalvető itt utal arra, hogy általa tud a másik világba kerülni a fiú). Addig kérte, hogy egyszer adna szegény legény, s hát egy befaló falás sincs. Rendszeres gyakorlással lehet táplálni a tudatot…

- Adj húst, legény - kiáltott a sas -, mert különben nem viszlek a hazádba!

Megijed a legény, gondolja, ha már ennyiben van, inkább a maga húsából is ad, de mégsem térül vissza. Nagy hirtelen elérántotta a bicskáját, s kivágott egy jó darabot a combjából, s odadobta a sasnak. …és önfeláldozással. A comb emellett a nemi energiák tárolója, illetve ez adja a továbblépéshez szükséges erőt.

- Érzem, hogy emberhús - szólt a sas hátra -, de ezzel fel is viszlek a hazádba. Ennél nincs nagyobb erő! Egyszer-kétszer még nagyokat rebbentett, s hát ott voltak a lik száján.

Ott letette a legényt, elbúcsúztak egymástól, a sas visszarepült, a legény pedig útnak eredt, ha valahol megtalálná a három várat.

Megy, mendegél, hegyeken-völgyeken átal, ország-világ ellen, s hát egyszer kecskemekegést hall. A földi világban megnyilvánult én-tudata nélkül, de az hozzátartozván megtalálja őt, és bebizonyítja, hogy együtt győzedelmeskednek ebben a létben.

Megáll a legény, hallgatódzik, fülel mindenfelé.

- Ez, Isten, Krisztus úgysegéljen, az én táltos kecském.

Megy a mekegés után, s addig megy, addig megy, hogy egy rézvárat ért. No hiszen, ez kellett neki is. Az ablakban ott ült nagy pirimókosan az első leány.

"Megállj - gondolá a legény -, mindjárt a zsebembe kerülsz te!" - s azzal csak megsuhintá a várat a gyémántvesszővel, a várból alma lett, s ő a zsebébe tette.

Megy tovább, s megint kecskemekegést hall. Addig megy a mekegés után, hogy az ezüstvárhoz ér. Ezt is megsuhintja, s a várból lett almát leányostul a zsebébe teszi. Így tett az aranyvárral is. Mikor mind a háromból alma lett, megsuhintá újra azokat, s a három almából olyan gyémántvár lett, hogy nem volt annak párja hetedhét országban! Bemegy a legény a várba, de szeme-szája eláll a sok minden fényességtül, nem találja helyit. Végigjárja a rengeteg nagy szobákat, de csak nem tudta, hogy melyikben telepedjék meg. Én-tudatával már nem azonosul, ezért az nem is jelenik meg látható formában.

Akkorát sóhajtott, hogy a gyémántvár is megmozdult belé.

- Hej, csak volna itt még valaki!

Megy tovább, s megint kecskemekegést hall. De én-tudata az, aki emlékezteti, hogy teste ugyanazt a feladatot kell vigye, mint szelleme. Addig megy a mekegés után, míg egyszer csak ott áll éppen az a tündérkisasszony, aki gyémántvesszőt ajándékozta. Felismerve az értékes emberi születést (lásd Buddha élete lemondástól a felébredésig) egyesíti tudatmezejében férfi és női erőit. Eléri a megvilágosodást.

- Te az enyém, én a tied! Ennél szebben nem is mondhatná:)

De bezzeg lett nagy sokadalom-lakodalom. Táncolt minden lélek !!!, de legelöl a táltos kecske, hogy minden ablakot kirúgott nagy kedviben. Minden lény lélekszikrája megérzi, ha bármely világban felébred/megvilágosodik valaki, és minden lény ezáltal közelebb kerül felismeréseihez. Az én-tudat minden bezárt ajtón áthatol, ha gazdája tudatos lény, és olyanokat is megvált puszta jelenlétével, aki még bizonytalanok.

Holnap a kecske legyen vendégetek! Értsd meg, mi a földi léted. Az énben a kulcs!

Áldás-OM

 

Elemzés: Málinger Zsolt ÉN-OK  2009.10.21.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

én is köszönöm

(Andi, 2009.10.21 14:39)

Kedves Zsolt!

nekem Zsiann mutatta most ezt az oldalt, azon melegiben végig is olvastam, mert nem tudtam "letenni".
Nagyon fontosnak tartom a magyar nyelv és szavak lényegének megértését.
És... nekem is a Világszép nádszálkisasszony a kedvenc mesém!!!

Bekapcsoltam

(Zsiann, 2009.10.21 11:32)

Kedves Zsolt köszönöm!

A Világszép nádszálkisasszony a kedvenc mesém, nagyon kíváncsi vagyok milyen rejtélyeket, milyen tudást mutatsz meg nekünk. :)

A www.zsiann.eoldal.hu honlapoldalam linktárába feltettem az oldalad, nézd meg, s ha másképp szeretnéd, írd meg!

én köszönöm

(én-ok, 2009.10.21 10:17)

Szia!

Te vagy az első hozzászólóm a másfél év alatt. Jutalmul válassz ki egy kedvenc mesédet, és neki esek a szellemi hátterét kiteregetni:)
Áldás-OM

Zsolt Én-OK

Elismerés és köszönet

(Zsiann, 2009.10.20 21:55)

Ez egyszerűen csodálatos!